Koczka Ferenc Csaba: Csodaszép

Üdvözlök Mindenkit!

Művészeteket kedvelő és egyben nagyon jól művelő barátom, Koczka Ferenc Csaba Csodaszép c. versét zenésítettem meg. Ebben a versében a szeme előtt lévő természeti képeket írja le - mint ahogy a vers címe is mutatja - csodaszépen. Ezt próbáltam gitárral visszaadni, remélem elnyeri tetszésetek mind a vers, mind a megzenésítés. Fogadjátok szeretettel:

Koczka Ferenc Csaba

Csodaszép

Vörösen izzó felkelő Nap,
harmatot szárító, gyönyörű vagy!
Mint sebes patak a híd alatt,
sugaraid az égen szétszaladt.
Kecsesen úszol fenn az égen,
Te édesíted keserű lényem.
Felhők mögé dugod testedet,
ha nem látlak én, érzem terhemet.
Terhet, mint gyümölcse a fáknak,
pompája vagy e csodaszép tájnak.

Fülemben a szellő halkan zsong,
gyenge testem fújja, lelkem búsong.
Meghajolnak a fák előtted,
mert tisztelik hatalmas erődet.
Megtépsz gyönyörű lombokat,
átfújod az óriás dombokat.
Felkapsz porszemet, levelet,
s távolabb valahol leteszed.
Szép, varázslatos vagy és erős,
pompás tájjal együtt oly tetszetős.

Magasról hulló esőcseppek,
meghajolok, mint a fák előttetek.
Könnyem végigfolyik arcomon,
gyűlöletem kezemben markolom.
Eldobom majd és öröm váltja,
lelkemet soha többé nem bántja.
Olyan vagy, mintha sírna az ég
és jönne hozzánk a szomorú vég.
Cseppjeidet mégis szeretem,
e csodás tájat festi ecsetem.

Lemegy a vörösen izzó Nap,
váltja a Hold és csillagokat kap.
Békésen megvannak az égen,
meseszép eget szívembe vésem.
Csend és nyugalom árad fentről,
csodálva nézem egyedül lentről.
Nézek egy-két hullócsillagot,
magamba szívom esti illatod.
És egész éjjel feltölt engem,
sugárzó estéd egekbe zengem.