2015. április 27., hétfő

Koczka Ferenc Csaba: Pokoli élet

Üdvözlök Mindenkit!


Ismét ihletet merítettem Fecó barátom művéből. Ezúttal egy komorabb hangvételű, de egy nagyon mély, őszinte tartalommal megírt versét zenésítettem meg. A címe: Pokoli élet. A kíséretet ennek megfelelően próbáltam megalkotni, remélem komor hangvétele ellenére elnyeri tetszéseteket. Fogadjátok szeretettel:




Koczka Ferenc Csaba

Pokoli élet

Sötétség borult a városra,
csillagok táncolnak az égen,
holdfény világítja gyászosra,
Tejúton egy szekér fut régen.

Vonyító kutyák csendet törnek,
óriás árnyék lassan törpül,
utat adva gonosz bűnöknek,
vonyítás mellett fegyver dördül.

Egy ember omlik le a földre,
szíve megállt pár koszos pénzért,
vértócsa áll most körülötte,
talán megfizetett bűnéért.

Ki tudja, pénzzel, vagy halállal.
Bármelyikkel. Már nem tartozik.
Lerótta bűnét meghalással,
Pokolban továbbkalandozik.

S elkezdi másik életét,
odafent talán jobb sorsa lesz.
Titkolja földi történetét,
gyáva ő az őszinteséghez.

De bűnös lelke most tért haza,
tudja már ő és mégis reszket,
odafenn nincs senki támasza,
így pokolban is odaveszhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése